Az év elején lezajlott – disznóvágással egybekötött – közös pécsi kulturális rendezvény után, nyáron egyesületünk hagyományos vízitúráján láttuk vendégül erdélyi barátainkat!
A Tisza-túrán történteket a lenti cikkben foglalta össze Menyei Ildikó, a HUMANA REGUN elnöke. A cikk a Szászrégen és Vidéke című lapban jelent meg.
Köszönjük a dicsérő szavakat!
Már dolgozunk a következő közös programon…!
Lenn a szőke Tiszán
VÍZITÚRÁN A HUMANA REGUN TAGJAI
Pécsi barátaink, a KOMA 1989 BARÁTI KÖR KÖZHASZNÚ EGYESÜLET meghívására a szászrégeni HUMANA REGUN EGYESÜLET négy tagja augusztus 10-től 17-ig vízitúrán vett részt Magyarországon, a Felső-Tiszán.
Kis szászrégeni csapatunk Tiszamogyoróson találkozott a vendéglátókkal. Jöttek Pécsről, Miskolcról, Érdről, Budapestről, Kötegyánról, Szegedről, és összeállt a 37 fős nagy csapat. Mi még nem kenuztunk, de kedves barátaink szakszerű tanácsokkal láttak el, hogy nehogy kipotyogjunk a legmagyarabb folyónak is elnevezett Tiszába. Mindennap csak annyira volt szabad elfáradnunk evezés közben, hogy azt követően el tudjuk fogyasztani a tábortűz mellett készült – a Kapitány, Komáék elnöke irányítása mellett –, nem kímélt adagú zöldséggel, hússal, fűszerekkel ellátott, üstben főtt kiváló estebédjeinket, mint pl. a csülkös bablevest, a csirkepörköltet, a milánói makarónit, a frankfurti levest, a lecsót, majd ezután kellemesen is tudjunk aludni sátrainkban. Az örvényes, limányos 
szakaszokon, szakszerű csónakvezetőink irányításával, könnyedén kieveztünk és alig vártuk, hogy megjelenjenek előttünk a sima homokból kicsillanó homokpadok. Itt kikötöttünk, jókat lehetett fürdeni, röplabdázni, mélyen besétálni a vízbe, homokvárat építeni és elfogyasztani a felcsomagolt, „Dezsőkétől” (a disznó beceneve) származó uzsonnát. Elhaladtunk a Túr és a Szamos torkolatánál, a bokorfüzesek és ligeterdők között, füzek és nyárfák árnyékában pihent a szürkegém, a jégmadár, a bakcsó, integettünk a gólyának, egy megszomjazott őzikének is, megvillant a keltike és az eltévedt napraforgóvirág sárgája.
A közel 70 km-es távot öt táborozóhelyre bontották le. Minden reggel sátorbontás és este sátornyitás volt, csomagjaink párhuzamosan követtek minket az autóúton egy kisbusszal. Jókedvvel indultunk, megvolt a „búcsúkör”, a szomjúságoltás és sorakoztunk a kenukba. Kölcsey Ferenc szülőfalujában, Szatmárcsekén volt az első táborhely, majd másodiknak a tivadari kemping. Következett két éjszaka, amit a civilizációtól teljesen elzárva töltöttünk, a természet lágy ölén, Jándon és Tiszaadonyban. A külső világtól való teljes elszigetelődés, a vadkempingezés Tisza-túrán egyszerűen kihagyhatatlan. Utolsó napi célunk volt, hogy megtegyük a leghosszabb távot és visszaérkezzünk a tiszamogyorósi indulási kempinghez.
Hogy legyen még teljesebb a búcsúzás, másnap ellátogattunk Sárospatakra, ahol a Rákóczi Múzeumban megtekintettük I. Rákóczi György, Erdély fejedelmének örökségét. A napot a hercegkúti pincesoron zártuk pincepörkölttel és Tokaj borainak kóstolásával. A fentiekben vázoltam a tényeket, de azt a közösségi szellemet, a jóindulatú irányítást, kellemes beszélgetéseket, a meleg baráti hangulatot leírni nem lehet, csak érezni, és mi éreztük is. Köszönjük, kedves pécsi barátaink!
MENYEI ILDIKÓ
KÉPGALÉRIA VIZITÚRÁRÓL
